magam, hogy ma írjak, hogy egyáltalán végre írjak ide, pedig sok gondolat kavarog bennem...
a hét közben egyébként sok érdekes nem történt, dolgoztam, mint a gép, aztán itthon meg próbáltam kiheverni. sajnos kajálás ügyben is elszaladt a ló, de most ez sem tud érdekelni.
az az igazság, hogy nem azért akarok lefogyni, hogy valakinek úgy majd kelljek. magam miatt akarom. így a saját tempómban fogom csinálni, és ha egy hétig nincs kedvem "sanyargatni" magam, akkor azt is leszarom. nem érdekel. hányok azoktól az elvárásoktól, amelyek csak arról szólnak, hogy csak a vékony lányok a szépek, pláne értékesek, pláne kívánatosak. én egy olyan Férfival akarom leéllni az életem, aki magamért szeret, és úgy szeret, ahogy vagyok. (cserébe persze én ugyanezt tudom nyújtani neki természetesen) elegem van már a felszínes emberekből, akik esélyt sem adnak arra, hogy megismerjenek, mert csak a külsőmet nézik. és pont ezért a társkeresést, mint olyat, ezennel be is szüntetem. nincs szükségem rá. ha jönnie kell annak, akinek jönnie kell, akkor úgyis jönni fog. és biztosan nem egy virtuális húspiacon fogunk megismerkedni. és igazából ez a Szervező is kuka, mert biztos vagyok benne, hogy nem volt velem őszinte, mint ahogy az összes többi gyökér sem, akivel mostanában találkoztam. de már nem is érdekel ez, és nem is vagyok kíváncsi az ilyen bunkókra. mert nem hiszem el, hogy valakinek nincs ideje a másikra, ha már annyira meg akarja ismerni. mert mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy ideje legyen. így nyilván ez a Szervező is csak egy kamugép a többi közül, és pontosan ezért elmehet az anyjába, de gyors léptekkel.
amúgy sem gondolom, hogy fel vagyok készülve arra, hogy pasim legyen. egyáltalán nem is érzem azt, hogy nekem jobb lenne valakivel, mint egyedül. nyilván azért, mert még nem ismertem meg azt a Férfit, akiért feladnám a mostani remek és kényelmes életemet. nagyon jól érzem magam egyedül, a saját kis tempómban, a saját kis világomban csodálatosan elvagyok, és vállalom, hogy lusta vagyok, meg néha trehány, de én így érzem jól magam. és még nem találkoztam azzal, akiért egy hajszálnyit is változtatnék ezen, aki megérdemelné azt, hogy változtassak. különben is, ha változtatok, azt azért fogom megtenni, mert bennem is felmerült az igény rá. de még nem. kurvára nem. élvezem az életem, úgy, ahogy van, és jól is van minden így. el sem tudnám képzelni jelenleg, hogy én most valakivel randizgassak, felmenjek hozzá, vagy jöjjön ő hozzám. annyira jól eltöltöm az időmet egyedül, tök jól elszórakozok magam is. még a szex sem hiányzik. főleg a rossz szex nem. mert az minek??? jót meg Mr. X óta nem éltem át (ennek is mindjárt 2 éve), szóval fel van adva a lecke a pasiknak. tehetségtelen nyomorékokkal nem akarok kezdeni, másmilyen meg egyelőre még nem került az utamba.
a lényeg, és ez nem önámítás, egyszerűen tény, hogy nagyon jól elvagyok egyedül, mert én úgy szeretem magam, ahogy vagyok, és önmagamnál jobb társaság a világon nincs! azért, hogy valaki megint lerombolja a kínkeservvel felépített önmagamat, nem keresek senkit, köszönöm.
pénteken tartottam egy zsíroskenyér partyt este, és remekül sikerült! én imádtam minden percét! :) olyan emberekkel voltam együtt, akiket nagyon szeretek, a Barátaimnak tekintek (immár 13 éve), és még ha nem is vagyunk napi kapcsolatban, még ha van, hogy fél évig nem is látjuk egymást, akkor is mindig úgy tudunk leülni egymással beszélgetni, hogy ott folytatjuk, ahol legutóbb abbahagytuk. és a legfontosabb, hogy ők még a 13 év alatt soha, de soha nem bántottak meg, soha nem tudtam rájuk haragudni, mert úgy szeretnek, ahogy vagyok, és én is úgy szeretem őket, ahogy vannak. nagyon jó volt újra együtt, és remélem, hogy tudunk majd hagyományt teremteni ezeknek az összeröffenéseknek nálam, hogy legalább havonta össze tudunk ülni, mert egyszerűen szükségem van arra, hogy időnként beszélgethessek velük, ráadásul magas szinten, mert bizony ők az Intelligens Barátaim, akikkel lehet irodalomról, kultúráról, politikáról, kapcsolatokról, könyvekről, filmekről magas színvonalon beszélgetni. és bizony az ilyesfajta társaságból nagyon-nagy hiányom van. kb. Hétfői még az, akivel ilyen jókat lehet beszélgetni, de hát őt is évente látom kb. :(
persze kaptam némi oltást is, mert az ízek, imák, szerelmek c. film nyomán érzett vágyam Indiába, az kicsit meg lett tépázva. de valahol egyet is értek ezzel. mármint azzal, hogy ne egy amerikai újságíró könyve alapján/miatt akarjon az ember elutazni valahova, ne azért keresse a megnyugvást, vagy egyáltalán önmagát, mert egy filmben látta, hogy az már valakinek bejött. ez teljesen igaz, nem is tudtam ellenkezni, nem is akartam, inkább gondolkodtam ezen azóta sokat. kemény szavak voltak, picit rosszul estek, de beláttam, hogy valamilyen szinten ez tényleg csak egy hypolás.
valamit azért mégis köszönhetek ennek a filmnek, meg egy csomó dolognak, ami a keleti kultúrával, vallásokkal kapcsolatban van. és ha soha nem is jutok el Indiába, ahová attól függetlenül vágyom, hogy tudom, nagy a nyomor, a kosz, a zaj, az őrület, akkor is úgy fogok az országra gondolni, mint egy csodálatos kultúrális olvasztótégelyre, ahol rengeteg dologból merítkezhet az ember. gondoljunk csak bele, micsoda hely lehet az, ahol a színeknek ünnepe van... meg hát ott van Goa... szóval annyi minden, ami engem érdekel, és vonz. és nemcsak Liz Gilbert írása alapján/után kezdtem érdeklődni India iránt, hanem ennél sokkal mélyebben, és máshonnan gyökerezik a dolog, a film már csak egy lökés volt, egy plusz adalék. Tibetet sem azért szeretném látni, mert most divat lett buddhistának lenni, hanem mert érdekel. és komoly könyveket olvasok Tibetről, a ponyvák ebben a témában sem izgatnak. mert a történelme, a vallás érdekel, és persze a harc a függetlenségükért. Balira meg amúgy is 1802 óta vágyom legalább, már pár éve elhatároztam, ha csak gyümölcsszedőnek megyek el oda, akkor is eljutok. ha dolgoznom kell, az sem érdekel, sőt.
Csírabácsival egyébként melepően egy hullámhosszon vagyunk. tisztelem azért, amit a testével művel az utóbbi időben, hogy sportol, hogy komolyan foglalkozik ezzel, és közben az elméjét is edzi, azt a csodálatos elméjét. ő is eljutott arra a pontra, hogy vidéken szeretne élni, egy önellátó házban, egy önálló életben, ahol nem kell többé sárga csekkekkel foglalkozni. hm. mintha csak én mondtam volna. és abban is megegyeztünk, hogy remekül elvagyunk egyedül, mert a legjobb társaságunk úgyis saját magunk, és éppen ezért nincs is szükségünk senkire. öröm ezt hallani, mástól is. főleg olyantól, akit azért elég régóta ismerek, és mindig is szimpatikus volt. most meg már méginkább, ha lehet ezt még egyáltalán fokozni. :)
megjegyzem, Csírabácsi annyira figyelmes, hogy arra már nem találok szavakat. csinált egy válogatás cd-t, nagyon-nagyon jó zenékkel (szinte mind a kedvencem), és mellérakott egy csomó ManUnited szurkolói dalt is, amit direkt nekem töltött le a netről. csodálatos ajándék volt, nagyon-nagyon örültem, és ígérem, ezután cserébe nem beszélek többé csúnyán a Barcelona csapatáról, aminek ő drukkol. (még ha divat is mostanában a Barcelonának drukkolni, akkor sem. :D)
ezen kívül hozott még filmeket, jobbnál jobbakat, mert annyira ismer, és annyira jó ízlése is van persze. szerintem most gyártok is egy hatalmas rakétát, és megnézem a meccs előtt a Félelem és reszketés Las Vegasban c. remekművet. :)
érdekes, hogy életem nagy ajándékát, a fosos Kiccicát is Tőlük kaptam. ettől a Baráti társaságomtól. Kiccica idén már 6 éves lesz. és a szerelem köztünk nemhogy múlna, minden perccel inkább erősebb lesz. :)
nos, a remek péntek estét egy még remekebb szombat kísérte, mert egész nap csak ettem és döglöttem. néztem, ahogy szakad a hó, a meleg szobából, és eszem ágában sem volt kidugni az orrom a lakásból. van itthon minden, ha 1 hétig nem tudnék kimenni az utcára, akkor se halnék éhen.
ma a Puskinban vetítették a 2011-es O.Z.O.R.A. filmjét 10:00-kor, azt meg akartam nézni, de semmi kedvem nem volt se felkelni, se elindulni térdig hóban és hidegben. úgyhogy le is szartam magasról. holnap Goán fogják bemutatni a filmet, egy egész napos fesztivál keretében... no, ott már ott lennék szívesen, de nem leszek, egészen prózai okok miatt, de talán majd jövőre. ;)
ma 5-kor meccs, Chelsea-MU. a közelemben lesz a közös meccsnézés a blogos srácokkal, amire persze ígértem, hogy elmegyek (itt van a kocsma szinte a szomszédban), de a francnak sincs kedve hozzá!! :( itthon jobban tudok szurkolni. :))
az az igazság amúgy, hogy elegem van a felszínes emberekből, meg a butákból is. a nagyképű, buta, felszínes emberekből meg pláne. az elmúlt napokban ilyesmin gondolkodtam, hogy nincs nekem szükségem erre. egyszerűen be kell látni, hogy ki az, akivel egy húron tudok pendülni, és ki az, aki csak kihoz a sodromból.
jut eszembe, nem tudom, hogy említettem-e már, de nemrégen visszafizettem az összes hitelkártyám tartozását, és még a kártyákat is visszaadtam. a mai napon pedig átutaltam 200.000,- Ft előtörlesztést a Diákhitel Rt-nek. 3-at kellett volna, az volt a cél, de a karácsony, meg még egyéb rezsidolgok beleszóltak a dologba. de itt nem állok meg, amint lesz egy kis tartalékom, amint összegyűjtök legalább egy 100-ast, akkor azonnal tolom oda be. meg persze a többi saramat is kezdem kipucolni (szerencsére már csak apróságok vannak, azokat idén talán meg is tudom oldani, meg vannak nagyobbak, amiket meg úgysem tudok megoldani, de ha csak az marad, már nem vészes), most csináltam egy kis számvetést februárra, és meglepően sok pénzem marad, ha minden igaz. kétszer is átszámoltam, hogy jól látom-e. nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy havi 20e Ft-nál több jut. és lám, most eljött ez a pillanat is. :) mindez nem jött volna létre, ha nincsenek a szüleim, ehhez természetesen hozzá kell ezt tennem, de a túlélésért meg engem illet a dicsőség, mert az utóbbi 2-3 évben tényleg fillérekből éltem, hónapról hónapra. a pénzszórás most sem fog megindulni, visszafogom magam és csak arra költök, amire muszáj. most fel vagyok tankolva tejjel, meg vízzel, csak banánt kell vennem 2 hétig. :) nem is kell más, ha nincs itthon más kaja, akkor legalább nem zabálok. :)
és egy hatalmas vállveretés jár azért, mert isteni finom szendvicskrémet csináltam péntek estére (a töménytelen liba- és kacsazsír ellenpontjaként), baromi egyszerű volt, és rájöttem, hogy tele van fehérjével, minimális szénhidrátot tartalmaz, így ehetem én ezt máskor is! :)) a maradékot be is faltam tegnap az Edinka által sütött pogácsával... nyammm... tökéletes párosítás volt. :))