karácsonyra kapott pulcsit (anyukámtól kaptam), amibe bár még nem fogytam bele, cserébe jó meleg. feszült is rendesen. olyannyira, hogy napközben szépen felhasadt egészen a derekamig, mire hazaértem, már majdnem a hónom aljáig. vacsiúj pulcsi, de baromira nem volt rendesen összerakva, mert ennyire meg azért nem szűk rám. parádés. de mondjuk meleg volt és csini, az tény. :) valahogy fel is voltam dobódva tegnap a szettemtől, beraktam a hópelyhes fülbevalóimat (azt a Tesómtól kaptam karira), meg egy csini nyakláncot akasztottam a nyakamba, amit még Barbitól kaptam egy Banánozás alkalmával. :)
tegnap belenéztem az O.Z.O.R.A. 2011-es hivatalos filmjébe, bár ne tettem volna... most már persze alig bírok magammal, hogy nyugodtan üljek a seggemen. még 180 nap van hátra, vagyis pont egy fél év... OMG. bárcsak 2 pillantás alatt eltelne ez a félév... nem érdekelne, ha kimaradna az életemből, és mondjuk hétvégén már nyár lenne és kezdődne O.Z.O.R.A.... :))
nekem ez a hely a mindenem, a szellemi, lelki megújulásomhoz szükségem van rá minden évben. pont azon gondolkodtam ma reggel, hogy ha Indiába se jutok el soha, meg semmiféle spirituális helyre egész életemben, de mondjuk Ozorára évente igen, akkor az nekem bőven elég. és örülök neki, hogy ez legalább elérhető közelségben van. és a spiritet ott aztán nem kell keresni, mert az már a bejáratnál megvan. :)
a Kiccica hajnali 2 óta hány, én azóta nem aludtam, vagy csak 5 perceket. amúgy is nagyon zaklatott volt az éjszakám, biztosan a telihold miatt. hol fáztam, hol melegem volt, hol viszkettem. minden bajom volt. aztán meg a hánykolódás... pfff... nagyon boldog vagyok. :( mindjárt lekoppan a fejem az asztalra. :(
Szervezőről semmi hír, hacsak az nem, hogy a társkeresőre, ahol megismerkedtünk, van ideje belépkedni. úgyhogy innen is gondolom, hogy egy kamugép, mert nem merte őszintén megmondani, hogy "bocs, nem téged kereslek", hanem inkább így eltűnik. hányok ettől a típustól. és mit mondjak? megint csalódtam. még jó, hogy annál jobban nem éltem bele magam a dolgokba, mint amennyire. persze, lehet, hogy ha pozitívan pörgetem magam, és azt nyomatom, hogy "keresni fog, keresni fog, tetszem neki, tetszem neki..." akkor változik a dolog, de igazából szerintem ez baromira nem ezen múlik. főleg az első találkozás után. én megtettem akkor is, illetve utána a lépést irányába, de ennél többet nem fogok tenni. innentől ez már nem az én dolgom.
boldogok azok a nőtársaim, akik megtehetik, hogy tényleg ők választanak adott esetben, és nem a pasi. sajnos én nem vagyok ebben a helyzetben. lehet, hogy ezt is én cseszem el, hogy én tehetek erről, bár ha visszagondolok az elmúlt 20-25 évre... nos, akkor nem ezt gondolom. sajnos én soha nem kellettem senkinek. úgy alapból. értem nem versenyeztek a pasik soha. én mindig remek cimbije voltam a legnagyobb plátói szerelmeimnek, akik azzal oltottak le, hogy "imádlak, de kövér vagy". nem véletlenül kellett 24 évesen megtörténnie az első csóknak. én mindig csak cimbi voltam, de nőt soha nem láttak bennem. utána jött a házasság, amelynek keretében az én szerencsétlen sorsomhoz kapcsolódott egy másik, hasonlóan szerencsétlen, nem kellett egyikünknek sem választania, sem harcolnia. örültünk, hogy van a másik, oszt kész. mindketten azt hittük, hogy jobbat úgysem kapunk/érdemlünk soha. még jó, hogy legalább én időben észbekaptam...
az elmúlt 5,5 év pedig arról szólt, hogy ismerkedtem, találtam valakit, aztán meg még én futottam utána, számtalanszor. persze, hülye is voltam, meg önbizalomhiányos, meg nem is bírtam egyedül lenni, ha már előtte 7 évig volt valaki mellettem. de soha nem én választottam. maximum annyiban, hogy ha valaki nem tetszett, akkor azt lekoptattam (de nem azért, mert másik 5 kopogtatott volna éppen az ajtómon). de értem nem versenyeztek a pasik soha. nekem soha nem udvarolt senki, csak úgy.
gondolkodtam a férfiak elvárásán is. persze, én is a "tökéletes" pasit keresem. aki nekem tökéletes. meg akinek én vagyok tökéletes. DE komoly eltérés ez attól, hogy a férfiaknak mi a tökéletes. mert ők a külső alapján ítélnek. csak és kizárólag. ha az oké, akkor hajlandó megismerni a nőt közelebbről. én meg ezzel ellentétben a belsőre utazom egyértelműen és elsősorban. persze, nem mondom, hogy ne legyen vonzó, hogy nem kell megkívánnom, ez igaz. de egy jó dumával le lehet venni a lábamról (amire már számtalan jobb és rosszabb példa is volt az életemben), és még az is megszépül, akit egyébként bottal se piszkáltam volna meg. nekem az agyam az elsődleges erogén zónám, ha az ki van elégítve, akkor már csak néhány ügyes nyelvcsapás, és teljes a boldogságom. :)
tegnap este olthatatlan vágyat éreztem aziránt, hogy a Bibliát olvassam. szédültem kerestem a könyveim között, mert úgy emlékeztem, hogy hoztam el otthonról egyet, de nem találtam. vagy rosszul emlékeztem. aztán elővettem a Református Kincses Kalendáriumot, amit apukámtól kaptam karácsonyra, és abból olvasgattam az igéket, de az kevés volt. most az a feladat, hogy vegyek magamnak egy szép Bibliát, ami ráadásul viszonylag kisméretű, tehát vihetem magammal bárhová. csak azért, mert láttam a Kalendáriumban, hogy minden reggelre és estére megvan az ige, és az év végére, ha követem, akkor az egész Bibliát végig lehet olvasni. persze, ha már a XXI. században élek, akkor azért a mobilomra letöltöttem egy Go Bible alkalmazást, de hát az nem ugyanolyan, hogy a mobilomon olvasom, mintha reggel és este kezembe veszem a könyvet. mondjuk arra jó, hogy ha napközben bele akarok nézni, akkor kéznél van. de az igazi könyvélményt nem pótolja. és jó lesz így, mert felébredés után első dolgom ez lesz mindig, hogy napközben az adott napi ige járjon a fejemben, meg este, lefekvés előtt a másikat olvasom el, és akkor meg arra gondolok elalvás előtt, és nem más baromságra. :)