érdekes módon, minden úgy történt mindig, ahogy én akartam, de állítása szerint ettől ő nem mondott le semmiről, nem kellett olyan kompromisszumba belemennie, amit nem akart, vagyis ugyanúgy élvezte minden percét, mint én.
nagy erőpróba volt ez az együtt töltött 5 nap, és kicsit féltem is tőle, hogy milyen lesz, de végül nagyon jó lett, sőt, az első perctől az utolsóig nagyon jó volt.
persze indulás előtti este nekem már semmit nem volt kedvem csinálni, így péntek reggelre maradt minden, de simán elértük a vonatot. sikongatva indultunk el, hogy végre, eltelt az 55 alvásnyi idő, és mehetünk oda, ahova már olyan régen terveztük.
fél órányi késéssel ért be a vonat, csodálatos időjárás fogadott, ami meg is maradt egészen végig. kávé és cigi után fogtunk egy taxit, és elhaladtunk a szállásra. a panzió fantasztikus volt, romantikus, igényes, kényelmes, szóval meseszép. mindenkinek csak ajánlani tudom! a kertje is valami hihetetlen, és hát a Szépasszony-völgy bejáratánál van. picit pihiztünk délután, meg körbejártuk a szállásunkat, megnéztünk mindent, főleg a kültéri jakuzzit, ahová a pancsizásokat terveztük. ;)
aztán megvacsoráztunk, én káposztás cvekedlit ettem, és nagyon ízlett! vacsi után lepihentünk, majd 9 körül elindultunk a borospincék felé. a 40-esnél bevásároltunk, 6 db zsíros kenyér, és 2l fehérbor volt a tétel, amit a pince előtti padon kezdtünk elfogyasztani. a szomszéd pincénél nagyobb társaság mulatott, őket szórakoztatták a cigányzenészek, egy idő után persze én is dalolni kezdtem, ahogy az alkohol hatott. nagyon jól szórakoztunk, én persze mocskosul bekarmoltam, de hát sebaj, ilyennek is látnia kell Kereskedőnek, had tudja meg, hogy milyen vagyok részegen.
amíg én egyszer elhaladtam wc-re, addig ő lezsírozta a zenészekkel, hogy játsszák el a nótáimat, amiről én persze semmit sem tudtam. egyedül ücsörögtem éppen, akkor jöttek oda hozzám, és hipp-hopp meg is ríkattak. teljesen elérzékenyültem a daloktól, mire Kereskedő előkerült a kávékkal, akkorra már zokogtam, de persze utána nevettem is. sőt, volt oltás mindenkinek, hogy "mocskos lilák", meg "Glory Man United", meg ilyenek. :) nem nagyon emlékszem minden részletre, de valahogy visszakeveredtünk a szállásra (még jó, hogy olyan közel volt, a Rubiniába tutira nem másztam volna fel ilyen állapotban), hánytam egy kicsit, aztán bezuhantam az ágyba. :)
Kereskedő szinte józan maradt, de ettől még jól érezte magát, és én sem voltam neki ciki. ;)
szombaton 10 előtt ébredtünk meg, 10-ig volt reggeli, ezért kicsoszogtunk. szinte nem ettem semmit, rántottát kívántam már napok óta, de az már elfogyott. inkább csak kávéztam. aztán visszafeküdtünk, pihengettünk még egy kicsit, majd délután belevetettük magunkat a kültéri jakuzzi habjaiba. mindent szétnyomkodtunk rajta, meg persze fotózkodtunk, élvezkedtünk, szeretkeztünk is nyilván. :P
az volt a vicces, hogy az utcáról simán fel lehetett látni oda, tehát amikor én kászálódtam kifelé belőle, akkor kábé csak az nem látta a seggemet, aki nem akarta. :D meg hát nappal a panzió vendégei is odatévedhettek, de egy idő után ez sem tudott zavarni. :) jól szétáztattuk magunkat benne, az tuti! :) utána vettünk a kinti zuhanynál egy forró zuhanyt kettesben, majd behaladtunk a szobába. átöltöztünk és mentünk vacsizni. újfent a szállásunkon vacsoráztunk, én megint jót ettem (libamájat), azt nagyon nem is lehet elrontani. ;)
vacsi után már csak punnyadtunk a tévé előtt, ezt is megbeszéltük, hogy így legyen, igazából semmi kényszer nem volt soha, de hát valójában pihenni is mentünk, és azt is leszartuk, hogy itthon is punnyadhatnánk a tévé előtt, mert az azért mégsem olyan. :)
vasárnap korán reggeliztünk, mert 9:46-kor indult a vonatunk Szilvásváradra. 1 órás vonatozás után érkeztünk meg, csodaszép időben. egyből az erdei vasúthoz mentünk, ami indult is nemsokára, ráadásul nyitott kocsikkal, amilyenekkel még én sem utaztam. negyed óra menetidő után máris a tisztáson találtuk magunkat, ahol rengeteg ember volt. még egy opimmal is összetalálkoztam, tudom, hogy ő is nagy kirándulós, a férjével csámborogtak ketten, és volt kedvem odakiáltani neki, és találkozni vele. kicsit megültek az asztalunknál, aztán haladtak tovább.
mi is haladtunk tovább, mert vonat helyett gyalog tettük meg az utat visszafelé. az Ősember barlangját egyikőnk sem érezte, hogy meg kéne oda mászni a hegyet, inkább csak a laza sétát. útközben nevettünk sokat, láttunk szépeket, fotóztunk, ettünk isteni pisztrángot, amit ott sütöttek frissen az orrunk előtt. a bazársoron vettünk néhány ajándékot, majd megpihentünk megint egy padon. később még elsétáltunk a Kerektemplomhoz, ami egyedülálló épület, és nagy kedvencem gyerekkorom óta. sajnos még a kapun se jutottunk be, bár még a Tiszteletes Úrhoz is becsengettünk, de azért megközelítettük máshonnan, és lőttünk pár új fotót róla.
aztán visszasétáltunk az állomásra, előtte kávéztunk, vettünk rétest (mákos-almás), és a vonaton elnyammogtuk. megfáradt testünket a jakuzziban pihentettük, de este 7 után, vagyis már sötét volt. azért persze kellett figyelni, de kb. ugyanazt műveltük, mint előző nap. ;) aztán vacsiztunk, na ez már nagyon nem volt jó, ráadásul egyre inkább azt éreztük mindketten, hogy olyan pofával szolgálnak ki, hogy "ezek mit keresnek itt? ki fogják tudni fizetni egyáltalán?" na, ettől el is ment a kedvünk, úgyhogy meg is beszéltük, hogy itt nem eszünk többet, és jattot sem kapnak.
vacsi után némi dohogás, majd új fehérnemű villantása, és Kereskedő nekiállt engem fotózni. nyilván egyik sem publikus, főleg, amelyiken a farka a számban van. ;) még sohasem készült rólam ilyen fotó, éppen ideje volt már. :) mindketten nagyon élveztük, azt kell, hogy mondjam. ;)
hétfőn felhajtotta a rántottát, ha már annyira kellett, lement a konyhára, és kiverte a balhét, hogy ha kell, beáll ő és megcsinálja, de nekünk rántotta kell és kész. meg is csinálták, hozták is, a szobában ettük meg, szartunk mindenkire. :) aztán visszafeküdtünk, és még délig pihiztünk.
utána összekaptuk magunkat, és bementünk Eger belvárosába. az első cél a Marcipánmúzeum volt, ahol csoda dolgokat láttunk, meg persze bevásároltunk egy csomó édességet is. utána csak sétálgattunk a városban, megmutattam Kereskedőnek a fősulimat, ahova jártam, kiültünk a Dobos Cuki teraszára kávézni, majd elmentünk vacsorázni is a taxisunk által ajánlott étterembe, ahol én már voltam egyszer Csírabácsiékkal, de nem emlékeztem rá, viszont mikor odaértünk, egyből beugrott. isteni jót kajáltunk, degeszre ettük magunkat, és az én kis Kereskedőm, aki egyébként szakács is, végre meg volt elégedve mindennel. :) csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Egerben jár, és megéhezik. ;) vacsi után még tervben volt egy séta az esti Egerben, de fáradtak voltunk és fáztunk, így inkább hazataxiztunk. este elővettem a nagyon beígért meglepetést, ami a legeslegújabb fehérnemű szettem volt... háttt... minden túlzás nélkül mondhatom, hogy Kereskedőnek még a lélegzete is elakadt, aztán mikor már tudott beszélni, csak annyit volt képes kinyögni, hogy "Úristen!!" és ezt mondogatta nagyon sokáig. ja, meg azt, hogy "mindjárt szétrobban a farkam"... :D hát nem aranyos? tényleg bejött neki a ruci, azóta is emlegeti. Barbi beszélt rá, hogy azt vegyem meg, úgyhogy övé is az érdem, ezt el ne felejtsem! ;) valamikor éjfél után feküdtünk le aludni...
kedden reggelizés, majd csomagolás, 11-ig kellett elhagyni a szállást. én akkor rendeztem a fogyasztásunk számláját, szigorúan jatt nélkül, majd még elkolbászoltunk a völgybe borokat venni, ajándékba, meg persze a minibúcsút, meg a mini bazárt is meg kellett nézni, hogy legyen nekünk tükrös szív, amin ez áll: Szeretlek, és még kellett kakasos nyalóka, meg hasonló hülyeségek.
aztán taxival állomásra, majd vonattal Budapestre, délután 4 körül értünk haza.
nem is nagyon csináltunk akkor már semmit, este megnéztük a MU-Braga meccset, oszt kész.
szerdára én szabadságot vettem ki, de közben kiderült, hogy Kereskedőnek csütörtökön és pénteken van szabadnapja. először azt gondoltam, hogy nem is baj, jobb egy kicsit külön lenni, most úgyis 5 napig minden percben együtt voltunk, és hát szerdán délután már volt egy olyan gondolatom, hogy jó lesz bemenni dolgozni, legalább. ez nyilván csütörtök reggelre el is szállt, olyannyira, hogy még szexeltünk is reggel, és utána terveztem elindulni dolgozni, de mégis beteget jelentettem, mert egyszerűen semmilyen porcikám nem kívánta ezt a heti munkát. még ha csak 3 nap lett volna, akkor sem. és igazából az a gondolatom is pillanatok alatt elszállt, hogy jobb nekünk kicsit külön lenni. mert nem jobb. mindennél jobb Vele lenni, csakis Vele, vagy mindegy, hogy hol és kivel, csak Ő mellettem legyen. no, a kummantás megbosszulta magát, mert bár tényleg mocskosul fájt a torkom, meg a fülem még szerdán, meg csütörtökön, ez mára elmúlt, viszont tegnapra olyan szinten beállt a nyakam, meg a vállam, mintha valami becsípődött volna, vagy nem is tudom, hogy alig bírok mozogni. ejjjj... pedig tudom, hogy vigyáznom kell, hogy mit kérek, mert megkapom...! :S
azért persze így is öröm itthon lenni, tegnap vendégséget csináltunk, meghívtuk Barbit forraltborozni, meg melegszenyázni, meg persze dumizni és élménybeszámolni. remekül sikerült az este, csak Kereskedőnek el kezdett fájni a foga, ma már úgy kelt, hogy hétfőn takarodik fogorvoshoz, de előtte vett valami bazi erős fájdalomcsillapítót és azt tolja, meg jegeli az arcát. szegénykém. :( ma délután dolgozik, csak este 11-re ér haza, holnap meg 10-től fél 7-ig. úgyhogy lesz időm egyedül is lenni, meg Vele is.
hétfőn meg megyek dolgozni, most már nem kérdés, muszáj!!! azt a 3 napot már tényleg ki kell bírnom valahogy. bár ha arra gondolok, hogy be kell mennem, és tennem kell a dolgomat, akkor legszívesebben azonnal felvagdosnám az ereimet.
cserébe biztató hír, hogy a Skandináv lottón van egy 4-esünk, ami kemény 1200,- Ft-ot fizet, de ahhoz képest, hogy most kezdtünk bele, nem is rossz eredmény. ha jövő héten megnyerjük a 70 millát, én azonnal felmondok. :)
összességében mit is mondhatnék magunkról, az elmúlt bő egy hétről, a kapcsolatunkról, az érzéseimről? nos, minden nagyon szép és jó. még mindig mindent meg tudunk beszélni, az utolsó légypiszokig. semmi feszülés nincs, óvjuk, védjük, szeretjük egymást. amikor elutaztunk, mindent Kereskedő intézett, nekem igazából a kisujjamat se kellett megmozdítani, egyet köhentettem, és már ment, intézte, hozta, kérdezte, csinálta stb. tényleg Királylányként kezel. vagyis most már Hercegnőnek hív, hiszen Ő az én Hercegem. ;) folyamatosan azt mondja, hogy az életénél is jobban szeret, és bizony, ha nem mondja, én ezt akkor is tudom. nagyon-nagy szükségünk van egymásra, és nagyon-nagyon megérdemeltük már egymást. ha valami feszülés van, akkor az is mindig miattam, mert én vagyok türelmetlen, de dolgozom rajta, és elnézést kérek mindig, ha esetleg felcsattanok. szerencsére ebből sem volt még komoly konfliktus. sőt, semmilyen se volt, komolytalan sem. :) hálistennek ugyanúgy szeret lustálkodni, vagy csak szótlanul ülni, sétálgatni, nézelődni, csavarogni, mint én. rengeteg közös vonásunk van, ezt így a bejegyzés végére be kell látnom, mert ha mindent erőlködve csinált volna, akkor nem így alakul az egész. annyira egy rugóra járunk, hogy az hihetetlen, de ha nem klappol minden, akkor meg megbeszéljük.
ja, még Egerben voltunk, és hétfőn reggelre azt álmodta, hogy gyerekünk született, egy kislány (mindketten azt szeretnénk inkább elsőre), együtt mentünk vele az utcán, egy babakocsiban toltam, mert még pici volt. aztán ő kivette a babakocsiból és látta, hogy egy fehér rugdalózóban van, azon pedig hatalmas MU címer díszeleg. és aztán azt mondta, hogy pont ilyennek képzeli el majd valójában is a mi gyerekünket, meg a közös életünket.
és persze én vagyok neki a legszebb (meg élete szerelme), imádja minden porcikámat, jaj, én meg imádom, hogy imádja... :D
és végig benne volt minden hülyeségben, hogy én feszt bejelentkeztem mindenhonnan, mert a foursquare-en gyűjtöm a jelvényeket, meg a pontokat, és nem nyavalygott, hogy "jaj, már megint a telefonod basztatod?", hanem még ő figyelmeztetett, hogy csináljam. meg persze benne volt közös képekben is, amik egyből mentek fb-ra. nagyon büszke rám, és nagyon-nagyon szeret, vagyis hát szerelmes belém, ez így helyes. ;)
én is nagyon szeretem, mocskosul bele vagyok szerelmesedve, imádom a humorát, ahogy nevet, a vérgeci beszólásait, azt, hogy Hercegnőként kezel, hogy mindent elintéz igazi Férfi módjára. a problémáit is szeretem, a gondjait, és amiben csak tudok, segítek neki. szeretem, ahogy az ágyban bánik velem, meg hogy óv és véd mindentől. ragozzam még? :D
úgy érzem, tökéletes pár kezdünk lenni, és csak azért nem vagyunk még azok, mert alig voltunk együtt, minden élethelyzetet nem éltünk még meg, de amit eddig igen, az hibátlanul működött. kell még csiszolódnunk egymáshoz, az ágyban is, meg az élet minden területén, de határtalan nyugalommal rójuk ezeket a köröket is, nincs az a gond, probléma, ami szétválaszthatna bennünket, vagy ami miatt elveszítenénk a türelmünket. (najó, én apróságokon fel tudom cseszni magam, de ezen meg dolgozom, keményen)
úgy érzem, hogy megtaláltam a Párom, Őt kerestem, Rá van szükségem. nagyon jó érzés ám valakinek az Egyetlene lenni. tudom, hogy rajtam kívül igazából nincsen senkije, akihez kötődne, és ezért az a néha túlzott ragaszkodás, és megfelelési kényszer, mert fél, hogy ha én nem leszek, akkor senkije nem lesz. nekem meg pont arra volt szükségem, hogy valakinek végre én legyek az Egyetlen. hogy ne kelljen osztozkodnom rajta, se családdal, se haverokkal, se senkivel. persze ettől még nincs eltiltva se a családjától, se a haverjaitól, se senkitől, de nem is vágyik rájuk, csak rám. viszont ha én Barátnőzök, vagy a családommal vagyok, abból meg nincs hiszti, sőt, minden esetben támogatja. és már szinte ismer is mindenkit, akit szeretek, és fontos nekem. ;) persze van még kinek bemutatni, de ahhoz képest, hogy még 4 hónaposak sem vagyunk, elég sok mindenen túl vagyunk. :)
boldog vagyok. nagyon-nagyon boldog. engem még soha, senki sem szeretett így és ennyire. nagyon jó Vele lenni, összebújni, nyünnyögni, babusgatni, ápolni, ha beteg, aggódni érte, főzni neki vacsorát meglepiből (csütörtök este pl. ezzel vártam), vásárolni új fehérneműket meglepiből, meg ilyenek. :) kicsit kihozza belőlem az uralkodó énemet is, úgyhogy be is indult mindkettőnk szexuális fantáziája ennek kapcsán... ebből a szempontból is ideális páros vagyunk: én szeretek uralkodni, irányítani, ő meg szeret alárendelt lenni, irányítva lenni, sőt, sokszor szüksége is van rá. uhhh... lesz itt még ostorcsattogtatás, már látom! :D
számomra szokatlan élmény volt egyébként a hétvégén, hogy egyszer sem jutott eszembe, hogy minek jöttünk el, hogy bárcsak ne jöttünk volna, hogy mit keresek én itt, pláne vele, hogy bárcsak mennénk már haza, vagy mikor megyünk már... szóval tényleg egy percig sem éreztem szarul magam a társaságában, és ez nagyon-nagy szó!! nem véletlenül mondom azt, hogy vízválasztó volt ez az elutazás, mert hát ez is más szitu, mint a hétköznapok, és itt is kijöhettek volna olyan dolgok, amik nem tetszenek, de nem jöttek, nem voltak ilyenek.
no de tényleg, boldog vagyok, és most már be is fejezem az ömlengést, hétfő reggel legalább lesz olvasnivalótok. egy fotóval búcsúzom, Szilvásváradon készült. és hát no comment... :)
mar hogyne keszult volna rolad fehernemus foto ;)
VálaszTörlésMr.X. (donpedro7607@hotmai.com)