minden perc, minden pillanat, minden érintés, minden szó, minden érzés egy csoda, ami Kereskedővel kapcsolatos. nem is kéne már Kereskedőnek hívnom, de a beceneveinket nem adom ki. :) no, amíg nem találok ki valami mást, addig marad az elnevezés.
pénteken egész nap ágyban voltunk, néha felkeltünk kávézni, meg aztán enni is, de vagy a hálóban hemperegtünk, vagy a kanapén. aludtunk, punnyadtunk, meg persze szeretkeztünk is, háromszor is, ő az első kettőnél ment el, én a harmadiknál. ja, hát néha kicsit nehezebb velem, de szerencsére nagyon türelmes, és nagyon akarja, hogy nekem is maradéktalanul jó legyen minden együttlét. és amúgy is az összecsiszolódási fázisban vagyunk, ebbe belefér (meg persze később is bele fog férni), hogy nem mindig sikerül minden úgy, ahogy szeretnénk. még vasárnap este is adtam neki új instrukciókat a testemmel, a működésemmel kapcsolatban. az egész azért érdekes, mert én is most fedezem fel, hogy pl. szeretek irányítani az ágyban. nekem attól jó leginkább, ha minden úgy történik, ahogy szeretném. meg hát a gyengédség, a lelki összehangolódás is fontos természetesen. mázli, hogy bírja az irányítást, néha talán igényli is, és hát nyilván neki is jó, ami történik, még ha én irányítok akkor is. no, mondjuk ha telefonon beszélünk, akkor is feláll a farka két mondat után, még hozzá sem kell érnem... :)))
minden nappal egyre jobban megerősödik bennem az, hogy Rá van szükségem, hogy egész életemben Őt kerestem. és Ő ugyanígy van velem, és ezekről szoktunk beszélni is. nagyon jó, hogy ki tudja mutatni az érzéseit, hogy állandóan bújunk, ölelkezünk, nyünnyögünk. nekem ez kell. soha életemben nem voltam még ilyen boldog, és Ő sem. durván egy rugóra jár az agyunk, zseniális humora van, és az én humoromat is vágja, azonnal, minden szójátékot, minden apróságot ért. pedig féltem attól, hogy nem tud követni, de ez hülyeség. egy tök intelligens, értelmes ember, és igen, tudja követni az agymenéseimet. :))
kérdeztem tegnap arról, hogy nála mikor kattant az be, hogy szeretné, ha közöttünk komolyra fordulna a dolog. azt mondta, a múzeumos-tabános randinkon. onnantól érzi azt igazán, hogy én kellek neki és senki más. és hogy miért? mert számára fontos, hogy az intellektus is meglegyen, és ezen a napon ez is kiderült rólam. :) örülök neki, hogy nemcsak nekem fontos a testi-lelki-szellemi kielégülés és szentháromság, hanem neki is. örülök, hogy nem azt a választ kaptam a kérdésemre, hogy: "amikor megláttam a fotóid, már akkor". mert ez nem is reális, meg igazából fotó alapján valakibe beleszeretni, vagy benne többet látni, baromság. örülök, hogy több szempont bejátszott, és hogy nem döntött túl elhamarkodottan. :) (kb. 1 hét után ugyebár) azt is mondta, hogy Ozora nagyon kemény volt neki, mondtam, hogy nekem is. neki nyilván máshogy volt az, és utólag persze sajnálom, hogy így hagytam itthon, és így telt az a 10 nap, de kellett, hogy távol legyünk egymástól, kellett, hogy összerakjam magam, hogy kitisztuljon a fejem, hogy felfogjam: megérkezett az életembe az a Férfi, akire vártam, akire szükségem van. mondjuk, még mai napig nehéz elhinni, hogy létezik, és hogy az én Szerelmem, de azért alakul. :)
pénteken szinte könnyes volt az elválás, én húztam le a szülőkhöz vidékre, ő meg maradt a lakásban. mondjuk hétvégén dolgozott, neki sem volt nagy szabadság, de hát egyedül volt. pláne a szombat este volt rémes, nekem is otthon, meg neki is nálam. 70 km távolság, majdnem megőrültünk tőle. :(( de persze túléltük, kibírtuk, és vasárnap este, mikor hazaértem, nagyon boldogan omlottam a karjaiba.
a szüleimnek csepegtettem infókat róla, nagyon kíváncsiak már rá, nemsokára be is fogom mutatni nekik. :) a hétvége egyébként eltelt, voltak zökkenők, de csak nekem köszönhetően, mert én voltam türelmetlenebb az átlagnál (hiányzott a Szerelmem), és minden szaron kiakadtam, utólag persze bántott a dolog, meg sajnálom nagyon, igyekszem többé nem ilyen lenni. nem volt egyébként semmi balhé, csak néha olyanokon pörögtem feleslegesen, amin nem kellett volna, és ezzel pörgettem a családot is... áhhh... :( vasárnap bepótoltuk a szülinapozásomat is, kaptam egy hatalmas, szív alakú csokitortát. :)
hogy keretbe foglaljam a mai mondandómat, újra csak azt tudom írni, hogy nagyon boldog vagyok, soha nem voltam még ilyen boldog, mert szeretve vagyok, ráadásul rajong értem a Szerelmem, és én is nagyon-nagyon szeretem Őt. engem még így soha nem szeretett senki, és én sem éreztem még senki iránt ilyet, mint most érzek. határozott terveink vannak a jövőre nézve, már egy Családnak tekintjük magunkat, egyelőre a Kiccica a gyerekünk, de 2 év múlva már ráfekszünk a gyerekgyártásra is, ez nem kérdés. vagy akkor már akár szülhetek is, ha úgy állnak a dolgaink. :) együtt élünk konkrétan, egyre több cucca van nálam, és mindig az jár a fejemben, hogy szeretném megadni Neki az igazi családi feelinget, amiben neki soha nem volt része. azt akarom, hogy mindig érezze: mi összetartozunk.
tegnap SAtival is találkoztunk, látott minket, mondta ma, hogy milyen aranyosak, helyesek voltunk együtt, hogy jó volt ránk nézni, jó volt látni a boldogságunkat. és Kereskedő is szimpatikus volt neki. :) ez egy fontos visszajelzés számomra, bár ugye mindenki véleményét leszarom, de azért kellenek ezek az apró megerősítések, igaz, afelől nincs kétségem, hogy Kereskedő életem párja, álmaim pasija, stb. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése