ott folytatnám a történetet, hogy 16-án, pénteken volt Bananas buli, amire szépen összejött a társaság. sikerült nálam úgy bealapozni, hogy mindenki szarul lett, mire odaértünk a bulihelyre. :) én a taxiban Kereskedőt pippantottam le, elől meg közben KunGeri osztotta az észt Bundinak (milyen jó, ha ismerős a taxisofőr :D), a másik kocsiban meg Barbi és Viki próbált uralkodni magán, hogy Árpi vezetési stílusától ne hányjanak be. :) mikor odaértünk a buliba, akkor már ment a zene, és ez nagyon jót is tett, egyből elkezdtem táncolni. a többiek szétszéledtek, Kereskedő elment hányni (ő csinálta jól), aztán jött, és táncoltunk, énekeltünk. nagyon jót buliztunk együtt, pedig féltem, hogy majd feszt a nyakamon fog lógni, de nagyon jól sikerült minden. az első szünetben elszívtunk egy cigit, aztán leültünk, na azt már nem kellett volna, akkor egyből megfordult velem a világ. olyan szarul lettem, hogy fél1-kor, miután a Love is in the air-t még végigcsoszogtuk, kértem, hogy menjünk haza. Barbitól el sem tudtam köszönni, egyszerűen nem volt erőm még megkeresni, mert attól féltem, kitaccsolok. otthon be is dőltem az ágyba egyből, meg el is aludtam. fú, de rettentő rosszul voltam... Istenem... öreg vagyok én már ehhez, illetve ennyi össze-vissza piáláshoz. :) az árvák könnyét megittuk konkrétan, de kb. 1 óra alatt, ez volt a baj.
szombaton hajnalban Kereskedő elment dolgozni, én még pihiztem egy darabig, de utána mentünk Anyut meglátogatni a kórházban, ahol a szokásos, egy hetes agymosáson bent volt. Apu is jött, vele is találkoztunk persze, jól telt, csak gyorsan. sietni kellett vissza Pestre, mert Kereskedőt el kellett kísérni ügyvédhez, és kellett a jogász Tesóm segítsége. az M0-on sikerült kicsit eltévednünk, de végül odaértünk, nem késtünk sokat. :) én végig egyébként azon küzdöttem, hogy ne fossak és/vagy hányjak be. rettenetes volt így kocsikázni. a kórház szag még rátett egy lapáttal... pfff... én voltam a hülye, mert inkább nekem is ki kellett volna hánynom mindent, és nem lett volna ekkora szívás belőle.
vasárnap már csak pihiztem, Kereskedő megint reggeles volt, délután jött haza, aztán jobbra-balra dőlés, semmi egyéb.
a múlt héten nem is tudom, hogy volt-e bármi extra... néha Kereskedő az agyamra ment, de hát nyilván én meg az övére, csak sose mondja. :)) de alapvetően mindig kedves, és figyelmes volt velem. meg hát mindig az. :) pénteken Barbival megvizsgáltuk közelről az újonnan nyílt KFC-t, bevásároltunk, otthon meg bezabáltunk hármasban, meg leöblítettük egy üvegnyi forralt borral. :)
szombaton csak punnyadtam, pihentem, hulla fáradt voltam, mert a múlt héten többször volt olyan, hogy hajnalban felébredtem, és már nem tudtam visszaaludni. eléggé megszenvedtem a múlt hetet, teljesen ki voltam ettől a nem alvástól borulva. :( de szombaton bepótoltam. :) muszáj volt, mert vasárnap nagy túra következett. :)
no, hát vasárnap elmentünk a Tesómmal Bécsbe. ugyanis ott játszott este a Triggerfinger nevű zenekar. :) busszal mentünk, a Tesóm tök szétcsapva, 2 órányi alvással érkezett, de egy hang nélkül végigcsinálta az egész napot, végül is az ő kedvenc zenekara miatt utaztunk el. :) Bécs csodálatos, még mindig, tökéletes volt az idő is. elmentünk a karácsonyi vásárba, ettünk, ittunk, ajándékot nem vettünk senkinek (még mindig kurva drága minden a mi pénztárcánkhoz képest). a bécsi tömegközlekedés zseniális, a nap végére már egészen kitapasztaltuk, hogy mi merre jár, stb. egyszer tévedtünk csak el, de csak plusz fél óra sétába került az egész. a szállás jó volt, tiszta és olcsó. arra pont megfelelt, hogy fáradt testünket megpihentessük. délután aludtunk is ott egy órát, mert én is hulla voltam, aztán 6 körül visszamentünk a vásárba, mert a Tesómnak meg akartam mutatni kivilágítva is. és meg is értette egyből, hogy miért mondtam, hogy varázserdő, mert szerinte tisztára Ozora feelingje volt a kivilágított fáknak, meg mindennek. :) ugyanazon a szent helyen, ahol tavaly, meggyújtottam egy úticigit, hogy még vidámabb legyek. no, nem mintha azzal bármikor probléma lenne, de ugyebár, hamár, akkor miért ne? ;) ezután mentünk a koncertre, amit én kevésbé élveztem, mint a Tesóm, mert 1 számukat se ismertem, viszont maga a stílus, a zene nagyon bejött, és hát ez a három faszi zseniális. nyilván az énekes a főzseni, meg a főszexisten, de nekem a többi is bejött. :) gecinagy bulit nyomtak, a Tesóm úgy ropta, mint egy tinédzser. :) én meg közben fotóztam, hogy legyenek emlékek is. :)
koncert után még leücsörögtünk, még dumálgattunk, levezettünk, aztán irány a szállás. a bécsi éjszakai közlekedés is nagyon rendben van, csak mondom... vettünk lefekvés előtt az egyik sarkon egy dönert, de olyat, amilyen finomat még életemben nem ettem. és bakker, ezeknél minden sarkon 3 ilyen döneres van. ahhh... olyan fűszerezéssel csinálják, hogy sírok. isteni volt!!! mindezt 3 euróért. kurvára megérte!!! szóval bezabáltunk, fél2 körül lefeküdtünk, és reggel fél9-ig aludtunk.
10-kor hagytuk el a szállást, elmentünk a busz indulási helyéhez, illetve az ahhoz közeli Paterstern csomóponthoz, ahol beültünk egy kávézóba, és kávéztunk, meg cigiztünk. nem tudom, de Bécsben mindenhol lehet cigizni, érdekes módon megoldották a kávézókban is a dohányzó helyiségeket. ja, és minden sarkon, vagy inkább 5 méterenként van szemetes, meg csikkes, és a megállókban is lehet dohányozni, de sehol nem fújták a pofámba a füstöt, meg nem volt csikkeldobálás.
Bécs már Európa, nah. ennyi. Budapest meg soha nem lesz az, meg Magyarország sem. nagyon jól éreztük ott magunkat, főleg, mert Bécs nagyban hasonlít Budapestre, legalább is a házak, épületek (hiába, a Monarchia hasonló nyomokat hagyott mindkét városon), meg az emberek is jó fejek voltak. a WUK nevű kulturális központban volt a koncert, kicsit az A38-ra emlékeztetett, csak éppen nem imbolygott. :) minden tök rendben volt, nem basztak át a piával (nem volt olcsó, de legalább jó volt), öko pohárban adták, ami 1 eurót ért. na, hát ez Európa, erre is csak ezt tudom mondani.
hétfőn délután 3 körül értünk haza, Kereskedő ebéddel várt, ami inkább vacsora lett, mert előtte beszélgettünk kicsit, illetve közben, míg főzött. fetasajttal töltött csirkemell volt, rántva, meg krumplipüré. :)
ő éppen a lakásának eladását intézi, hogy ki tudjon szállni a frankos hiteléből (ezért voltunk a múltkor az ügyvédnél), és találkozott a nevelőanyja anyjával, aki jól beszólt neki, hogy minek vált el, meg minek adja el a házat, meg mittomén. szegény jól kiborult ettől az oltástól, amit meg is értek. én is átmentem ezen, mikor az exférjem útra tettem, és Apukám nem engem sajnált, hanem őt. meg hát utána is még meddig emlegette... pfff...
na, aztán elmeséltem neki Bécset, részletesen, aztán megkajáltunk, majd spontán szexeltünk, és uhhh... életemben még ilyen jó nem volt... és ez volt az első alkalom, hogy nekem semmit nem kellett hozzátennem. mármint, hogy nem én dörzsölgettem magam, miközben ő dugott, vagy bármi, hanem csak ő használta a kezét, meg a száját, és ennyi. akkorát élveztem, hogy majdnem leszakadt a plafon. :))) utána még persze megdugott, meg a számba élvezett (cibálta a hajam, miközben szoptam, azt nagyon szeretjük mindketten). no, hát így. :) nagyon kellett már ez nekem, mert nem is tudom, talán 1 hónapja, vagy több, hogy utoljára igazán jó orgazmusom volt. vagy egyáltalán bármilyen. de ilyen, még talán soha... :)))
tegnap bejöttem dolgozni, de előtte volt egy nagyon jó találkozóm, teljesen spontán. :) a munkahelyem melletti kisboltban futottam össze egy középiskolai volt osztálytársammal, aki Banyám falubelije, de most Dunakeszin él a férjével, meg a két gyerekével, és valami állásinterjúra ment, csak előtte beugrott a boltba, és ott futottunk össze. kb. 15 éve nem láttam, mert osztálytalálkozókra sose jött el, úgyhogy nagyon örültem neki. késésben voltam, de pár szót fecsegtünk azért. :)
na, a melóhelyen aztán hiába voltam happy, belenéztem az e-mailjeimbe, és rögtön eldurrant az agyam, 10 órakor már konkrétan úgy éreztem, hogy azonnal felmondok. szerencsére ilyenkor fel lehet hívni Kereskedőt, akinek már a hangja is mindig megnyugtat. tudja, hogy utálok itt dolgozni, de egyelőre nincs más lehetőségem. illetve én nem teremtek magamnak. az ő melója is szar, ezért nem is szeretek neki panaszkodni, hiszen van ott is baj raklappal, de néha muszáj. :( szerencsére ő ezeket a sirámaimat nagyon türelmesen és megértően hallgatja.
a türelem, megértés egyébként is jellemző rá. ami néha kiakaszt, hogy nagyon-nagyon meg akar felelni még mindig, mármint nekem, és néha idegesítően sokat kérdez, sokat problémázik dolgokon. de majd egyszer ezt is megbeszélem vele, most egyáltalán nem időszerű.
hogy miért szeretem Kereskedőt? mert tényleg odafigyel rám. kitalálja a gondolataimat is. :) nagyon-nagyon szeretek vele lenni, de az is jó, hogy a beosztásunk néha ütközik, és vannak szabad estéim. de ezeket sem úgy fogom fel, illetve nem úgy töltöm el, hogy szenvedek, hogy nincs velem, vagy hívogatnám percenként, vagy görcsölnék, hogy mikor jön már haza, hanem mivel az elmúlt 1-2 évben megtapasztaltam, és megtanultam, hogy egyedül is elfoglaljam magam, és jól érezzem magam, így már szinte várom, hogy legyen egy szabad estém, délelőttöm, délutánom. de amikor hazajön, akkor ugyanúgy tudok neki örülni, és nem vagyok csalódott, hogy már nem lehetek egyedül. meg az is nagyon jó, amikor ő vár otthon, mert jó hozzá hazamenni. azt is szeretem, hogy Kereskedő mellett szabadnak érzem magam. ugyanúgy barátnőzhetek, találkozhatok barátokkal, családdal, mehetek a Tesómmal koncertre Bécsbe, mert nincs belőle nyavalygás, meg sértődés, terrorizálás. és azt is tudom, hogy a Világ végére is eljönne velem, ha azt mondanám neki, hogy ott lesz egy koncert, ami engem érdekel, és neki lövése sincs róla, akkor is eljönne, és jól érezné magát, mert igazából neki az a lényeg, hogy velem legyen, mellettem legyen, együtt legyünk. annyira nagyon-nagyon szeret, és én is őt. ma reggel együtt indultunk el, mert volt egy kis dolga, de hát alig tudtunk elszakadni egymástól a sarkon, csak fogtam a kezét, meg puszilgattam. nagyon-nagyon imádom!!! :))
boldog vagyok vele minden percben, meg ő is velem, és ennél nem kell több! amit hibának rovok fel, mármint nála, az sem hiba, csak meg kell szokni, és ennyi. (néha annyira irracionálisan csinál dolgokat, hogy eldobom az agyam, de már csak mosolygok ezeken) nincs olyan rossz szokása, ami megszokhatatlan (meg nyilván nálam is van bőven, amit fel kell dolgoznia), ami meg nagyon durva, annál úgyis jelzek.
de a lényeg, hogy tényleg boldog vagyok, jövő héten, pont a disznóvágáskor (amit már nagyon vár Kereskedő) leszünk 5 hónaposak, de úgy érzem, mintha már évek óta együtt élnénk. és nem azért, mert sok, hanem mert annyira jó. :)))
és most akkor itt az év zenéje, amit ma már századszor hallgatok, legyen Nektek is szép napotok tőle!! :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése