Kereskedő néha hihetetlenül ki tud borítani, mert vagy túlidegeskedik dolgokat, vagy töketlenül intézkedik.
tele van közmű/bank tartozással, amiket régebben az exneje intézett, most meg a nyakába szakadt minden, és hát nem mindig áll a helyzet magaslatán. néha olyan baklövéseket tud elkövetni, hogy csak nézek.
én persze igyekszem a legjobb tudásommal segíteni őt, csak néha engem is felcsesz, hogy ilyen szarokba belecsúszott, és nem mindig tudok higgadt maradni.
mondjuk hozzá képest még mindig az vagyok, bár én magamról tudom, hogy ideges vagyok, de őt nem tudom überelni ebben. mondjuk nem is akarom. csak ha valamin el kezd pörögni, meg rágódni, az teljesen lefoglalja az agykapacitását, és másra nem tud koncentrálni. még egy pohár hideg vízre sem.
muszáj lenyugtatnom ilyenkor, hogy nincs semmi baj, minden meg fog oldódni, ő csak foglalkozzon azzal, amivel kell neki. pl. tanuljon, mert bár mindig előadja, hogy ez megy, meg az megy a suliban, és csak erre, vagy arra kell tanulnia, én azért majd szeretném látni félévkor a bizijét, hogy nem hantázott-e nekem.
mert ugye mire ez a 2 év, ha csak kummantás.
de tudom, hogy nem kummantás, mert tudom, hogy fősulira akar menni, ahhoz kell az érettségi, csak néha azt érzem, hogy már az érettségin el fog vérezni, hát még egy BGF-en, vagy netán Corvinuson, ahova vágyik. pont tegnap mondtam neki, hogy ezekre a helyekre azért nem elég egy 2-es matek érettségi, meg ilyenek. meg kicsit több ismeret, tudás kell ahhoz, hogy ott helyt álljon, mint egy középiskolai képzésben.
aztán persze lehet, hogy tényleg olyan agya van, hogy mindent felfog elsőre, nem tudom, bár nekem nem úgy tűnik, hogy olyan agya lenne.
sokszor azt sem tudja felfogni, amit én mondok neki.
ilyenkor persze fáradtságra hivatkozik, vagy arra, hogy feszült, de hát ezzel meg nem megyünk sokra.
jaj, rengeteg dolog van/lesz vele, rengeteg, elsősorban pénzügyi dolgát kell rendbe tenni, hogy ne szórja már ki azt a karcsú kis fizetését az ablakon. szóval oda kell rá figyelni.
és én nem akarom ezeket helyette intézni, én nem akarok exnej lenni, aki minden zsére rátette a kezét, aztán ő kezelte a kasszát.
férfiembernek meg kell tanulnia pénzt kezelni, számlákat befizetni, bankszámlát fenntartani, utalni, ilyesmi. olyan nincs, hogy valaki ezeket 37 évesen ne maga intézze. még ha párkapcsolatban él, akkor sem.
én sem adnám ki a kezemből a saját dolgaimat soha. az én pénzügyeimet én kezelem és pont. az én hitelemet én fizetem, ne fizesse helyettem más, mert azt én vettem fel, az én céljaimra, mindennek meg volt az oka, és vállalom is érte a felelősséget, meg a szopást utána, amikor ki kell fizetni. így van ez a rezsivel is, az én lakásom, én rendezek mindent. és mindez párkapcsolattól, házasságtól független. én nem közösködök senkivel többet.
Kereskedő pénzét sem akarom elvenni, nem azért akarom, hogy az anyagi helyzete tisztázódjon, rendeződjön, hogy aztán én majd tőle elszipkázzak mindent, hanem azért, hogy ne legyen még egyszer olyan, hogy nincs pénze cigire, meg ilyenek, hó vége előtt 2 héttel.
és azért segítek neki, és terelgetem, hogy egy életre megtanulja, hogy ezeket hogyan kell intézni.
egy csomó dologban annyira járatlan, tájékozatlan, hogy néha csak nézek: ez az ember eddig búra alatt élt?
no, persze még mindig ott tartok, hogy ez legyen a legnagyobb problémám vele, meg a kapcsolatunkkal. :) most csak ez ilyen friss élmény, fél órája tettük le a telefont, és ezért fröccsent ki belőlem.
egyébként csak rózsaszín szirup minden. együtt kelünk, együtt fekszünk, együtt sírunk, együtt nevetünk. imád, rajong értem, nagyon-nagyon szeret, és én is őt. nincs annál megnyugtatóbb dolog a számomra, mint az, hogy hazaérek, és otthon vár, és átölelhetem, megcsókolhatom. a tenyerén hordoz, lesi minden kívánságom, és minden hülyeségben benne van, amiben én is. :)
Zsóéknál is remek buli volt szombaton. igaz, Kereskedő már csak pont a bepunnyadásra ért oda, de azért jó volt minden. uhhhh... mocskos DHB lett belőle, én nem is hittem el, hogy ez lesz. kb. percenként készült új trombita, amit nyilván meg kellett fújni. nem is kicsit. jesus... :O
aztán végül éjszaka hazataxiztunk Érdről, 6.500,- pénzért, ami nagyon megérte, kivételesen, mert inkább az ágyamban akartam ébredni vasárnap, mint Zsóék kényelmetlen kanapéján. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése